Gólyák

 Magasban fészek, ágakból rakott,

védelméből már sok ifjonc szárnyra kapott.

Napfény, ahogy lassan a tájra száll,

a fészekben már két szerelmes áll.

Oly gyönyörű fehér-fekete tollazatuk a kék ég alatt,

s ahogy piros csőrük néha szelíden,

mint édes csók, egymáshoz tapad.

A fészek szerelmük otthona,

s szeretettel tele,

kelepelnek boldogan,

így üdvözlik egymást,

mikor visszatér a nagy útról szívük másik fele.

Már együtt várják a jövőt

a fészek melegében,

s a magasból békésen kémlelik

az elterülő tájat a messzeségben.

Életük a Magyar táj idillje,

mely csendes és szép,

a gólyapár élete

egy örök jelkép.