Ártatlan gyermekek

 Ártatlan szemek, tükrei a fénynek,

tele csodával, nem ismernek még könnyet,

s így jövői a reménynek.

Kis kezek nyúlnak, bizalommal telve,

s minden reggel a világra csodálkozva néznek,

tiszta szívvel kelve.

Ők a remény csírái, a jövő ígérete,

lelkükben a szeretet, s a béke üzenete.

Hangjuk, mint a csengő, nevetésük édes,

a sötétet elűzik, minden bú elvész,

s bennünk is nevetés lesz.

De az élet néha árnyékot vet rájuk,

fájdalom érheti kis ártatlan világuk.

Védeni kell őket, óvni a rossztól,

hogy megőrizzék szívük tiszta forrását,

távol minden gonosztól.

Mert ők a legdrágább kincs,

a legszebb ajándék e földön,

ártatlanságuk, akár a legtisztább forrás vize,

mi e föld mélyéről följön.

Hagyjuk, hogy nőjenek, szeretetben, békében,

s e világ váljon jobbá,

az ő létezésük fényében.